|
Tari József /2003./
SZERELEM
...Sötét szemed barnaéjfél pillantása megigézett, mint mézédes mandula íze. Fitos, bájos finomorrod érzékenyen hozzám nyomtad, zsebemben kutatva háthaboldogságot. Kerek fejedbe ha belelátnék, talán meg sem érteném mit hordoz történelemtanúlságul a temérdek ész. Mégis ha jobbra-balra tekergetve rám nézel megkérdezve -Mit akarsz? Én nyomban elolvadok. Jobb is, hogy két parázs csillagszemed nem látom, hiszen biztos, ha belenéznék megvakulnék őszinteségedtől. Aprózó lépteid mindig hallom, midőn gyorsan lépkedsz a flaszteron. Tudom, nem nyugodhatsz, nincs éjjeled sem nappalod mióta együtt vagyunk, látom életleckédet jól megtanultad...tudom, tudom bárkit megvernél ki ellenségem még akkor is ha apróbb is vagy kedvesem. Inkább ülj ide mellém vagy ha akarod ölembe veszlek. Persze, csak ha megígéred, hogy pusziáradatod most az egyszer elmarad. Úgy tudsz szeretni, mint senki más e földön de érzem, vigyáznom kell. Vigyáznom, mert bár érzésed soha nem szalmaláng mégis érzékeny lelked, ha megsértem lángba borulsz s mit ezeddig elértem szívedben mint délibáb foszlik szerteszanaszét. Tudom amellett, hogy egy vérből valók vagyunk hosszú ideje csiszolódik modorunk egyre jobban össze, elválaszthatatlanul. Olyan láthatatlan kapocs szövődött közöttünk melynek lánca soha el nem szakadhat és erősebb mindennél. Csak Te és Én. Hiszen te mindent megteszel, amit csak kérek, én viszonzásul, cserébe mindent megadok neked, amit csak tudok. Ezekután rám nézel emelt fővel szerelmesen, én pedig téged nézlek büszke, boldog szerelemmel.
Hát ezért szeretjük egymást...Csak Mi ketten...Kedves Pulim!
|
Tari József
PULI A KIRÁLYNŐ
Ősi nemzet tüzéből,
Kutyánk csahos szívéből,
Szittyák vére csordult,
Pulink neve nem csorbult,
Árpád vére Hej!
Jurtáink mellett már ott volt,
Jószágunk őrizve ült trónt,
Hajtotta őket mindig vadul,
Leste akkor is minden szavunk,
Hiába minden fájdalom,
Népünk hű fiának rágalom,
Századok tiporták sorsát,
Kárpátok gyűrűjébe fogták,
Isten, ki tud még magyarul!
Álmos népe már becsülte,
Az ő útja is volt Verecke,
Abaly mellett nőtt fel Árpád,
Segítette sokat Gézát,
Pogányok tartották,
Kik nem tűrték a papok hatalmát,
Válogatták Dúl vitézek,
Kit Fehérlófiának néztek,
Napfényes világosságot Adjatok!
Kegyes istenek, kegyes szellemek,
Vérét adná értünk ha kellene,
Milyen jó, hogy tartottátok,
Áldozatul nem adtátok,
Szabad magyaroknak kellett ilyen Úr!
|
Ha a nyájuk elszabadult,
Összeszedte s csípte alul,
Pásztorának büszke bozont,
Koronánkon tiszta torony,
Rabok lettek, majd szabadok,
Ereiben magyar szív dobog,
Ha testvér, testvér ellen fordult,
Sötét szeméből a könny kicsordult,
Adj békét Uram!
Az ország összes háborúit,
Túlélte velünk mostanáig,
Megmaradt csillag nekünk,
Tüzet csiholva bennünk,
Levédiától mostanáig,
Tiszától a Dunáig,
Vajk mellett az utat taposta,
Nemhiába hullott a porba,
Nem számít aljas cselszövés!
Dicsőségét máig is hordja,
Lelkében gyötrelmes sorsa,
Mindvégig itt volt mellettünk,
Elveszni soha nem engedtük,
Árpád vére Hej!
Különleges külseje különös,
Bizar belsővel bűvölő,
Kincsünk kutyák királynője,
Biztos boldog becsülete,
|
Mit István óta rákentek a századok,
Végre végleg megláttuk a káprázatot,
Magyarok szívében örökké él,
Hiszen magyar ő is akárcsak én,
Isten áldd meg a magyart!…
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nyitóoldal
